A módszer

A kezdeti tárolási módszerek és fejlődésük

A cornea laboratóriumokban a corneák tárolásának rövid, közép és hosszú távú módjai ismertek.

1.1. A rövidtávú módszer legkorábban alkalmazott változata az egész donor szem párakamrában, +4 Celsius fokon történő tárolása a szaruhártya beültetésének időpontjáig. Eközben az endothelsejtek progresszív pusztulását (autolysis) mutatták ki, elsősorban a csarnokvízben létrejövő post mortem változások miatt. E sejtpusztulás főleg az első 24 óra után kezd jelentkezni, ezért a legtöbb esetben az így tárolt corneák 48 órán belül beültetésre kerültek. Napjainkban már csak a szaruhártyák 1%-át tárolják így.
1.2. A rövidtávú módszer később kialakított változata már a szaruhártya izolált tárolása volt szövettenyésztéssel. Így +4 Celsius fokon 4 napig lehetett életben tartani a corneákat. Ezt a módszert 1974-ben McCarey és Kaufman vezette be az Egyesült Államokban, ezért ezt a TC-199 alapú tápoldatot, mint MK tápoldatot tartja számon a szakirodalom. 1978-ban Waltham és Palmberg az eredeti MK tápoldatot a stabil pH kialakítása céljából HEPES puffer hozzáadásával módosították.

2. A középtávú tárolással a corneákat maximum 14 napig lehet életben tartani, szintén +4 Celsius fokon. Ezt a módszert 1984-ben Lindstrom és Kaufman vezették be. Az itt használt oldat tulajdonképpen a megfelelő ozmotikus közeg kialakítása céljából chondroitin szulfáttal kiegészített MK tápoldat, ezért MMK tápoldatnak (Modified McCarey Kaufman) is nevezik. Azóta egyre újabb - már MEM alapú - középtávú tárolásra alkalmas tápoldatok (pl. Dexsol, Optisol, stb.) jelentek meg, melyek elsősorban az Egyesült Államokban terjedtek el.
A mai középtávú tárolóoldatokkal 2-3 hétig lehet életben tartani a corneákat, Európában a szaruhártyák 20%-át tárolják így.

3. A hosszú távú módszerrel +31 Celsius fokon napjainkban rutinszerűen 30 napig tárolhatjuk a corneákat. Az eljárást 1972-ben kezdték kidolgozni az Egyesül Államokban, a Minnesota Egyetemen. Szemben az előző oldatokkal ez már nem TC-199 alapú tápoldat, hanem Eagle’s Minimum Essential Medium alapú, melyhez l-glutamint, fötális borjú savót és chondroitin szulfátot adtak. Eleinte 5%-os CO2 atmoszférában, 2-3 naponkénti tápoldat cserével volt lehetséges a tárolás ezzel az oldattal. 1979-ben Sperling és munkatársai Dániában továbbfejlesztették ezt a technikát, és zárt rendszer alkalmazásával elérték, hogy a tápoldatot csak hetente kellett cserélni. 5% Dextran hozzáadásával pedig a nem kívánatos ödémákat is csökkentették.
Napjainkban az Európában tárolt corneák túlnyomó többsége (80%) ezzel az azóta továbbfejlesztett módszerrel kerül tárolásra, már tápoldat csere nélkül.

4. A hosszú távú tárolás egy másik módja a cryopreservatio, a corneák fagyasztása. Az első sikeres keratoplasztikát fagyasztott corneával 1954-ben Eastcott és munkatársai végezték. Később Müller és mts. (1964) majd Kaufman és mts. (1966) is beszámoltak sikeres keratoplasztikákról fagyasztott cornea felhasználásával. Mivel ez a módszer nehézkes és drága is, valamint csak kb. 70%-os volt a beültetések sikere, ezért bár az endothelsejtek túlélik a fagyasztást, mégsem terjedt el a cryopreservált szaruhártyák használata a gyakorlatban.

A Cornea Bank Budapest laboratórium közép és hosszútávú tárolóoldatokat is használ, hogy a megfelelő tárolási módszert alkalmazva igazodjon a műtéti időpontokhoz.