A szaruhártya betegségei

A szaruhártya olyan betegségei, amelyek a látást csökkentik vagy a szemgolyó integritását okozzák, illetve veszélyeztetik, szaruhártya transzplantációval gyógyíthatók. A látáscsökkenés mértéke kevésbé befolyásolja a műtéti indikációt.
Magyarországon az elmúlt 15 évben a leggyakoribb szaruhártya transzplantációt igénylő betegségek a következők voltak: keratoconus, pseudophakiás és aphakiás bullosus keratopathia, a transzplantatum elégtelensége (graft failure), Fuchs endothelialis dystrophia, a transzplantatum kilökődése, keratitis/ulcus (szaruhártya­gyulladás, szaruhártyafekély), cornea hegek, kémiai sérülések, cornea dystrophiák és degenerációk, trauma, egyéb okok miatti átlátszatlan cornea.

Keratoconus
A keratoconus olyan szembetegség, melyet a cornea elvékonyodása és kidülledése jellemez. A folyamat egy irreguláris, kónuszos alakot produkál. Ha ez az állapot tovább fejlődik, a látás úgy homályosul el, hogy szemüveggel nem korrigálható. Ez egy ún. irreguláris asztigmia. A betegség általában mindkét szemen jelentkezik, a cornea középső részén, a kúp csúcsa közvetlenül a szemtengely alatt képződik.
100.000 emberből durván 100-200 főnél fordul elő, rassztól függetlenül. Az esetek 85%-a bilaterális (kétoldali). Finom, érzékeny mérési technikák segítségével, mint például a videokeratográfia (korneális topográfia), gyakran mutatható ki keratokónusz olyan esetekben is, amelynél a refraktív (fénytörési) vizsgálat során csak az egyik oldalon állapítható meg a betegség.
A betegség gyakran pubertáskorban kezdődik. A folyamat lassan, évtizedek alatt megy végbe, majd stabilizálódik. Előrehaladott esetekben, a nagyon nagy asztigmia és hegek miatt szükség lehet cornea-átültetésre, hogy a látást visszaállítsák a normál állapotba.
A betegség örökölhetősége eddig nincs bizonyítva. Bár vannak családok, ahol többen is betegek, összetartozó tényezők, mint atopiás betegségek és kontaktlencse használat, megnehezítik az elemzést. Általános törvényszerűség, hogy a vérrokonok közti klinikai keratoconus kialakulásának lehetősége kevesebb, mint 10%.
Az összetartozó feltételek közé tartoznak az atopiás betegségek (atopiás, vagy allergiás bőrgyulladás, allergiás nátha, asztma), a Down szindróma (a Down kórosok 5-8%-a), és a kötőszövet rendellenességei (az Ehlers-Danlos szindróma és az osteogenesis imperfecta). A krónikus szemdörzsölgetés is összefüggésben van a keratoconusszal, előidézheti a betegség kialakulását, illetve továbbfejlődését.
A keratoconus jellemzői a cornea kidülledése (protrusio), a cornea hátulsó szövetének barázdáltsága vagy ráncosodása (Vogt barázda), felszíni hegesedés a szaruhártya elülső részén, és (vas) foltok a cornea szövetének felületén (Fleisher gyűrű). Korneális hidropszia, vagyis a cornea duzzanata alakul ki, ha a cornea dudorodása szakadást eredményez a cornea mélyebb rétegének szövetében (Descemet membrán), és így folyadék szivároghat át a szem belsejéből a corneába. A súlyos homályosodás, gyakran a cornea felületi hólyagszerű felhorzsolódásával, látási nehézségeket és kényelmetlenséget okozhat.
A keratoconus kezelése három részre bontható. Azok számára, akik látása szemüveggel korrigálható, semmilyen más kezelés nem szükséges, ám a viselkedésükre oda kell figyelniük (pl. szemdörzsölgetés). Az allergiák kezelése antihisztaminokkal csökkentheti a szemek és a szemhéjak viszketését.
Ha irreguláris asztigmia esetén a szemüveg már nem hoz tiszta látást, a terápia következő lépcsője a merev gázpermeábilis (RGP) kontaktlencse. A merev lencse elfedi a cornea rendszertelen egyenetlenségeit, és a szem refrakciós felületeként működik. A köztes részt szabálytalan könnyfilm tölti ki a kontaktlencse hátulja és a szem felülete között. A cornea irreguláris alakja miatt a lencse pontos elhelyezése nehéz, a kontaktlencse illesztők tapasztalatai és szaktudása nagyon fontos.
Ha az állapot odáig fejlődik, hogy már nem lehet kontaktlencsét alkalmazni, cornea-átültetést javasolnak a szaruhártya alakjának visszaállítására. A cornea-átültetésekről szóló adatok azt mutatják, hogy a keratoconusos átültetések a legsikeresebbek.

Bullosus keratopathia
A bullosus keratopathia a cornea endotheljének traumás, glaucomás, vagy congenitalis eredetű dekompenzációjának következménye. Az eredmény corneaoedema és epithelialis, subepithelialis bullaképződés, mely a látásélesség csökkenését, fájdalmat, fénykerülést, könnyezést okoz. A betegség tüneti kezelésére alkalmazott módszerek: terápiás kontaktlencse, kötőhártyafedés, helyi antiglaucomás kezelés, 5%-os sóoldat, nem szteroid gyulladáscsökkentők. Az elülső stromapunctio elősegíti az extracelluláris mátrix fehérjéinek képződését, melyek az epithelium és a stroma közötti új adhéziós komplexek képződéséhez vezetnek. Mivel esetenként hosszú idő telhet el addig, míg a betegen elvégzik a keratoplasticát, a várakozási idő alatti panaszok csökkentése, a tüneti kezelés nagy jelentőségű lehet.

Endothelialis dystrophia
A Dystrophia corneae endothelialis idősekben jelentkező, kétoldali, de nem szimmetrikus elváltozás. A szaruhártya lassan fokozódó vizenyője, mely a hátsó hámréteg elfajulása miatt alakul ki. A betegség gyakoribb nőkben, és leginkább az ötvenes-hatvanas életkorban jelenik meg. Gyakran fordul elő nyitott zugú glaucomával (zöldhályoggal) és csatlakozhat hozzá lencsemag homály. Autoszomális domináns öröklődésű. A jellegzetes kép kifejlődése bizonyos időrendiséget követ. Először számos kidudorodás jelenik meg az endothelium közepén, amelyek szép lassan a periféria (szélek) felé terjednek. Az endothelium egy idő után a csarnokvíz beáramlását már nem képes egyensúlyban tartani, ezért a stromában vizenyő alakul ki, ami látásromláshoz vezet. Mikor a vizenyősség eléri a stroma 30%-át bullózus keratopathia (hólyagos szaruhártyaelfajulás) alakul ki. Ennek a tünetnek a kialakulása fájdalommal, kellemetlenséggel jár, leginkább akkor, mikor a bullák kifakadnak. A folyamat progressziója következtében a cornea homályos lesz, és ereződik. Kezelésében hypertoniás cseppek, speciális kontaktlencsék, és keratoplastica jön szóba.

Bakteriális keratitis, ulcus corneae (szaruhártya­gyulladás, szaruhártyafekély)
A szaruhártya fekélye általában a szaruhártyán keletkező kis sérüléssel kezdődik. Az itt kialakult hámhiányon keresztül kórokozók juthatnak a cornea strómájába, kis fehér beszűrődést váltva ki. A vírusos eredetű fekélyek (gyakran herpesz vírus okozza) kiújulhatnak fizikai igénybevétel hatására vagy spontán is. Fekély kialakulhat akkor is, ha idegentest kerül a szembe vagy kontaktlencse irritálja a szaruhártyát, különösen, ha alvás közben is viselik, vagy nem kellően fertőtlenítik. A-vitamin és fehérjehiány is szaruhártyafekély kialakulásához vezethet. Ha a szemhéjak záródása nem megfelelő, a szaruhártya kiszáradhat és irritálódhat; ez utóbbi sérüléshez és fekélyhez vezethet. Ezek a fekélyek rendszerint befertőződnek. A szaruhártya sérülhet befelé növő szempillák (trihiázis) illetve beforduló szemhéj (entropium) miatt is.
A szaruhártya fekélye fájdalmas, általában idegentest-érzéssel jár. Az erős fényérzékenységet és fájdalmat vált ki, fokozódik a könnytermelés. Fehér, pontszerű genny jelenhet meg a szaruhártyán. A fekély olykor az egész korneán kialakul és mélyre is terjedhet. Genny gyűlhet meg a szaruhártya mögött is. Minél mélyebb a fekély, annál súlyosabbak a tünetek és a szövődmények.
A szaruhártyafekélyek begyógyulhatnak a kezelés hatására, de kialakulhat átlátszatlan heg is, mely akadályozhatja a látást. További szövődmény lehet a mélybe terjedő fertőzés, a szaruhártya átlyukadása, a szivárványhártya elmozdulása és a szem roncsolódása.
A korai felismerés és kezelés nagyon fontos, mert a folya­mat terjedhet nagyon gyorsan, akár napok alatt perforációhoz vezetve. A későn kezdett terápia miatt a keratitisek egy része átlátszatlan heg­gel gyógyul, vagy az endophthalmi­tis miatt akár a szem elvesztésével is zárulhat.

Keratitis herpetica (herpesz vírus okozta szaruhártya­gyulladás)
A vírusok közül leggyakrabban a herpes simplex vírus okoz szaruhár­tya-gyulladást. Lehet felületes, csak a szaruhártyahámra lokalizálódó forma (keratitis dentritica), a strómában acutan zajló (keratitis herpetica intersticialis) és recidív strómában zajló forma (keratitis metaherpetica). A betegség csaknem mindig egyoldali.
Heves fájdalommal, ide­gentest-érzéssel, könnyezéssel, fénykerüléssel jár. A mélyebb folyamatot kifejezett látásromlás is kíséri.
A felületes formában a szaruhártya hámjának fluoreszcein-nel jól festődő pontszerű, faág vagy csillag rajzolatú mintája jellemző. A strómában zajló folyamatra elmosott szélű, szürkésfehér beszűrődések jellemzőek festődő hámhi­ány nélkül. Mindkét formában kifejezett ciliáris izgalom áll fenn.